Sosem ébredtem úgy fel, az lett volna az álmom, külföldön élünk. Így alakult, mert egy külkereskedő, Közel - Kelet rajongó férj mellett  könnyen megeshet az emberrel, hogy 2 hét leforgása alatt külföldön találja magát, ahol új életet kell, lehet, érdemes kezdeni.

Amikor erre rádöbbentem, hogy két kisgyerekkel találtuk magunkat az arab világban, simább útnak tűnt megkeresni, miért lehetek hálás és mi minden vár ránk, mint keseregni, mit is kezdek majd szőke nőként egy sivatagi metropoliszban.

Mit is mondjak....életem eddigi legjobb 6 éve kerekedett ki belőle, erről már sokat írtam nektek. A legjobb, amit így visszatérve érzek....sikerült az, amit nagyon szerettem volna....otthon érzem magam a világban.

Nyilván vannak repterek a világon, ahol csukott szemmel is átmennék gond nélkül, ezzel sokan vagyunk így azt hiszem. Az az érzés és hit viszont, hogy bárhova érkezem, boldogulok, sőt jó lesz, tényleg felemelő. Volt város, ami nem várt tárt karokkal, mégis mindig átlendített egyszerűen a tudat, nem lehet mindenhol kényelmes, egyszerű, praktikus az élet, de lehet vidám és lehetek hálás minden nap sok mindenért.

Közben felnőtt egy generáció, a gyerekeink, akik valódi, természetes módon több nyelvet beszélő kozmopolitaként boldogulnak, bárhol is legyenek földrajzilag.

Ezért akartam külföldön élni.